A héten VÉGRE megkapta Aliz a 18 hós oltást. Az eddigi tapasztalatok alapján igencsak tartottam tőle mert nem jó látni mikor torka szakadtából üvőlt a gyerek :(
De ez az oltás más volt :) vagyis a hozzáállás!!!!
Otthon ugye felkellett fektetni vagy ültetni egy ágyra ahol az aszisztens meg én lefogtuk (ezért volt a sirás) az orvos meg beadta a szurit. Persze tudom vannak olyan gyerekek akik mindezek ellenére is hősiesen sirás nélkül kibirják a szurit, de Aliz nem tartozik közéjük!
Itt viszont bementünk egy pici szobába ahol egy nővér várt minket. Leültünk, Aliz Apa ölébe. Előszőr elmondta az oltásról amit tudni kell majd játszadozott Alizal. Végül le kellett húzni a naciját, de maradhatott Apánál és megkapta a szurit, amit végig nézett. A legvégén görbült egy picit a szája, de NEM SIRT!!!!!
Nagyon ügyi volt!!!! Meg örültem, hogy elmaradt a lefogás stb.....
2010. szeptember 30., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
3 megjegyzés:
Hősies nagylány! :) Ügyeske! :)
Humánusabb megoldás, mint a hazai!;)
Azt gondolom én is, hogy ha tudja, és felkészült, és nem lerohanják, leszorítják a gyereket, és látja, hogy anya-apa egyetért a beavatkozással, akkor különösebb kifakadás nélkül meg lehet oldani.
Mire sírna, már abba is hagyhatja!
Megjegyzés küldése