Régebben már irtam, hogy vannak hisztisebb napok Aliznál. Sokan ugye azt mondják két éves kor az amikor eljön a dackorszak, de szerintem sok gyereknél jóval előbb észrevehető. Mi is ide tartozunk. Vannak pillanatok mikor úgy gondolom én rontottam el valamit, de ha egy picit jobban átgondolom mindig arra jutok, hogy szegényke még nem tudja, hogy is kezelje az indulatait, még nem tanulta meg. Na meg persze leteszteli hol is vannak a határok.
Talán most van az az időszak mikor el lehet "rontani" a gyermek nevelését. Én megpróbálom a legjobban kezelni ezeket a kilengéseket, de csak később fog kiderülni tényleg jól oldottam-e meg.
Sosem voltam annak a hive, hogy sirni hadjam Alizt, de ez csak akkor van igy ha tényleg oka is van rá. Sokszor igazi kis szinésznő tud lenni :) Előszőr megpróbálom neki elmondani miért nem szabad vagy miért nem jó amit szeretne ha nem figyel rám csak sir akkor arrébb megyek és ha látja, hogy nem foglalkozom vele akkor vagy utánam jön és hizeleg vagy abba hagya és elkezd játszadozni :) De van mikor egyik sem mert kitartó akkor újra odamegyek és megpróbálom neki ismét elmondani miért is NEM volt a válasz, meg, hogy mi is az amit érez (düh) éppen!
Ezek a hetek talán Aliznak a legnehezebbek mert mig nem tudott ennyi mindent csinálni sokkal kevesebbszer ütközött a Nem válasszal. Most viszont annál többször.
Persze nem egész nap ilyen csak ha valami nem sikerül neki amit szeretne vagy nem kapja meg....de gondolom akinek már van nagyobb fia, lánya tudja mit is próbálok leirni.
Egy gyermek nevelése nem csak abból áll, hogy mindent lehet..... És persze azt is meg kell tanulnia, hogy van mikor várnia kell ha épp akar valamit még én befejezem pl. a főzést
- Bölcsi (20)
- Fejlődés (88)
- Mindenféle (76)
- Mindennapok (157)
2010. szeptember 9., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése