2010. szeptember 5., vasárnap

Aliz születése

Lehet a blog elején lett volna a helye, de én most irom le. :)
Ha valaki esetleg úgy gondolja nem kiváncsi a részletekre az ugorja át ezt a bejegyzést :D
Február 14-én az én drága férjem készült két meglepetéssel arra az esetre ha már korházba lennénk. A másikat még mot sem tudom :)
Kora este autóba ültünk elvitt Siófokra pizzázni egy olyan helyre amihez közös szép emlékek fűztek már előtte is minket. Útközben görcsölt picit a hasam, de annak tudtam be, hogy nagyon lenn volt Aliz feje és a kocsiba nem volt már igy a legkényelmesebb. De hamar elmúlt igy az este többi része kellemesen telt. :)
Majd hajnali 6 órakor megébredtem pisilni és észrevettem, hogy vérzek egy picit és enyhe fájásaim vannak. Vissza feküdtem próbáltam pihenni, de rendszeres 15 perces fájások jöttek, de még mindig enyhén, igy felkeltettem Ferit. A délelött lazább, de rendszeres fájásokkal telt majd egy kicsit alább hagyott mikor elmentünk vásárolni. Hazaértünk ebédeltem egy picit lefeküdtem és akkor újra kezdődtek, de már jóval erősebben, és hamar sűrűbbek is lettek. 16 órakor 6 percesek voltak akkor elmentem zuhanyozni ami nagyon jól esett kivétel mikor jöttek a fájdalmak nem tudtam elfeküdni (nekem az segitett végig, sokan inkább sétálnak ilyenkor), de szerencsére ott volt végig Feri aki nagyon sok támaszt nyújtott nekem.
Majd elindultunk a kórházba ahol kb 2 óra volt mire megvizsgált egy orvos aki közölte velem, hogy nem tágultam még ki csak egy újjnyira és hogy holnap reggelig semmi nem lesz feküdjek le ALUDNI!!! 6 perces fájásokkal. Befektettek egy olyan kórterembe ahol másik két kismama volt de még nem szülés előtt igy nem hiszem, hogy sokat tudtak volna pihenni még bent voltam. Nem kiabáltam csak halkan nyöszörögtem, de gondolom ahhoz elég volt, hogy ne pihenjenek.
Próbáltam ellazulni két fájás között (zenét hallgattam nekem segitett) de egyre erősebbek lettek. Mindegyik után úgy éreztem ha ennél erősebb lesz én már nem birom ki (akkor még nem tudtam, hogy ez még csak a kezdet )
Aztán kb éjfél fele hallottam egy nagy pukkanást és elfolyt a magzatvizem. (hát elég furi érzés, olyan volt mintha hirtelen egy vödör viz ömlött volna ki belőlem) ekkor a szobatársam szólt a nővérnek aki igy hogy mindenem tiszta "trutyi" volt átsétáltatott a vajúdóba, de azon a folyosón ahol a látogatók is szoktak lenni, még szerencse, hogy éjjel volt. Gyors vizsgálat 3 újjnyira tágultam már, mehettem az előkészitőbe (ezt nem kell részletezni gondolom :) )
Utána hivtam Ferit, hogy jöjjön be gyorsan!!!! Ez volt kb fél 1-kor.
Magzatviz elfolyása után nagyon erős fájások jöttek és egyre csak sűrűsődtek. Közben meg hallgattam ahogy egy másik kismama éppen szűl és már nem volt ereje nyomni meg torka szakadtából kiabált....Nem volt túl biztató...
Majd igen hamar megkezdődtek a tolófájások szóltam az orvosnak (egy volt éjjel és épp csak kinézett hozzám még a másik kismama pihent) annyi volt a válasza ne nyomjak még nem mondják!!! Hát aki szűlt az gondolom tudja, hogy talán ezt nem olyan egyszerű visszatartani. Nem tudom mennyi idő telt el ott mert nem igazán észleltem a külvilágot szinte szünet nélküli fájások mellett. Még azt sem vettem észre mikor a szülésznő oda jött NST nézni.
Majd végre meglett az elöttem szülő hőlgynek a babája (egészséges kisfú) igy szóltak, hogy mehetek be. (igazából számomra olyan volt ez a helyzet mintha nem akkor szülhetnék mikor ki akar jönni a baba hanem mikor ők úgy gondolják... na mindegy)
Fel kellett feküdnöm a szülőágyra megvizsgált az orvos majd gyors kiabálás a két szülésznőnek, azonnal jöjjenek két nyomás és kinn a baba... Aliz már nagyon nem birta benn :)
Nem kaptam semmit (infúzió, gáz) nem volt rá idő. Nagyon hamar azt hiszem 3-ik nyomásra meglett Aliz  2009 február 16-án hajnali 02:10-perckor
Amikor ráfektették a mellkasomra azonnal elfelejtettem a sok fájdalmat.... el is érzékenyültem egy picit. De hamar elvitték fürdetni stb. Akkor szólt a szülésznő, hogy látja milyen jól vagyok (nevetgéltünk az orvossal meg a szülésznőkkel) hogy behozza a telefonom szóljak én a férjemnek, hogy MEGSZÜLETETT A KISLÁNYA!!!  (sajnos Feri nem lehetett bent mert influenzia miatt le volt zárva  kórház)
Majd mikor meg volt a varrás meg Alizt is megvizsgálták kitoltak Ferihez minket. Na akkor éreztem meg, hogy semmi erőm nem maradt. Csak remegtem a tolószékbe betakarózva, meg egy picit belázasodtam....
De szerencsére hajnali 6 órakor már kórteremben vártam Alizt a reggeli szopira :) 12 órától meg már velem volt estig.
Szóval mindent összevetve elég jól viseltem a szülést a felépülés alatt sem volt gond.
Alizal is minden rendben volt egy picit besárgult ezért egy nappal később jöhettünk haza.

Én nagyon féltem a szüléstől még az utolsó napon is. De mostmár úgy gondolom, hogy ennyire nem kell tartani tőle. Persze fáj meg nem egy jó érzés. De ahogy megszületik egy új élet és a mellkasodra rakják minden fájdalom elszáll....és csak a jóra emlékezünk!!!!!

2 megjegyzés:

BeneKaland írta...

Ez így is van, és ahogy olvastam libabőrös is lettem, mert valahogy én is újraéltem az egészet :)
Nekem az maradt meg amikor Benét a mellkasomra rakták, és felnézett rám, soha nem felejtem el!!!
Örülök, hogy leírtad!! :)

írta...

Nagyon tetszett ez a bejegyzésed! Annyira élethű volt, hogy azt hittem én szülök!:))) De viccet félretéve, szerintem mi férfiak el sem tudjuk képzelni, milyen is lehet az egész 9 hónap és a végkifejlet. Soha nem fogjuk ezt megtapasztalni, de a leírásod alapján legalább kicsit közelebb kerültünk hozzá.;)

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése