Ma már irtam, hogy szokott szólni ha kakilt, most irok róla egy picit részletesebben mert a mai délután nagyon aranyosan szólt :) Kezdem az elejétől:
Szóval ha kakil akkor mindig jó alaposan áttanulmányozzuk, hogy milyen is és utána becsomagoljuk és Alizka kidobja a kukába.
Ma délután éreztem, hogy büdi, de nem szólt. Csodálkoztam is kérdeztem kicseréljük-e erre rázta a fejét, hogy nem. Nem igazán értettem, de nem akartam úgy hagyni igy kicseréltük. Majd félrevonult eltelt kb 2-3 perc fut oda és mondja:
-Anya! Én:
-Mondjad! Ő hangosan és büszkén:
-Kaki, Kaki!!!!!
Akkor már tudtam az okát miért is nem szólt, és miért is nem akarta a pelus cserét :)
2010. szeptember 6., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése