2010. szeptember 11., szombat

Önállósodás

Egyre több dolgot próbál  önállóan megoldani Aliz. Tényleg rohan az idő :)
A szavak is egyre tisztábbak és napról napra gyarapodnak. Többek között használja már az igen, segits, semmi, szavakat viszont a nemet még mindig inkább fejrázással mutatja. Néha ne-ne hangzik el főleg ha nagyon tiltakozik
Most, hogy megfáztunk egy picit ugye kellett szivni a nozit. Nem sokszor naponta pár alkalommal (bár az is elég volt) és a harmadik naptól egyedüll szivta az orrát :) csak akkor segitettem be egy picit ha inkább a szeme felé ment a cső nem a noziba. Viszont igy sokkal könnyebb a dolgunk. Nincs sirás, nincs elfutás mert büszke arra, hogy meg tudja csinálni (persze én is) igy szó nélkül fut ha megemlitem. Sőt van, hogy ő kéri.
Az öltözés is egyre jobban megy. A nadrág felvétele már többször sikerül, most amit nagyon akarna, de eddig még nem voltak nagy sikerélményei vele az a zokni felhúzása. Na de majd sikerül az is! :)
A tollat, ceruzát is már úgy fogja mint mi (nem markolja) és egyenesebb vonalakat is húz!!! Ami eddig nem igazán ment mert markolta és össze vissza huzogatta a papiron.

0 megjegyzés:

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése