2010. szeptember 23., csütörtök

Aliz & Apa napja

Kb 2 hete Aliz tenyere kiszáradt tiszta vörös lett, majd pár nap múlva szépen javult igy nem vittük orvoshoz. Viszont 3 napja megint rosszabb lett igy kértünk időpontot és ma reggelre kaptunk. Igy Apával kellett mennie Aliznak mert ugye nekem tanfolyam.
Korán keltünk majd  mese, reggeli.... és elindultunk. A rendelőig elkisértem őket majd ott elengedtem a kezét egyből bújt ( otthon mondtam, hogy én nem leszek vele a doktorbácsinál) majd elmondtam neki egyszer, hogy Anyának suliba kell mennie, ezért nem tud bemenni veled, de Apa ott lesz Anya meg siet haza ebédre otthon leszek!!!!
Mikor elmondtam megfogta Apa kezét és elindult be :)  Nem sirt bent sem pedig egy picit megvizsgálta a doktor (le kellett feküdnie, amiért ezelőtt mindig sirt)
Kapott két féle krémet 10 nap alatt ha nem javul vissza kell vinni. Reméljük erre nem lesz szükség!
Mikor hazaértem nagyon meglepődtem mert aludt Aliz Apával összebújva :)

Lehet másnak természetes dolgok ezek, de nálunk még nem vitte Apa eddig orvoshoz és eddig ilyen sokszor sem voltak nélkülem.

Ma reggel egy picit aggódtam a buszon, hogy mi is lesz, hogy viseli Aliz stb..... de rá kellett jönnöm, én aggódom túl a dolgokat mert Apa és Aliz tökéletesen megoldanak mindent :)



NAGYON SZERETEM ŐKET!!!!!!

4 megjegyzés:

BeneKaland írta...

Igen, valóban mindig túlaggodjuk mi anyák, aztán meg nincs is rá szükség :)! Szerencsére!!
Aranyosak :)

Timi/P-E anyuja írta...

Először is nagyon édes ez az együtt alvós kép! :)

Én is így vagyok vele, hogyha nem én viszem valahova, vagy pl. nem én úszom vele, vagy bármi, akkor rögtön kezdek aggódni, aztán rájövök, hogy minden flottul megy és jól is szórakoznak együtt.

AndiLeila írta...

Olyan édesen alszanak:).

Jaj ezek az anyás parák,látom mindenkinél megvannak:))

Anett írta...

Igen! De talán ennek igy kell lennie :D

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése