Hétfőn látogatóink voltak Zoltán, Mifu. Nagyon vártuk őket Aliz is mondogatta jön Oltán, Mifu!!! Annak ellenére hogy igazán nem tudta kiket is vár ennyire :)
Hamar megbarátkozott velük főleg mikor megkapta a "Vau Kutyust" (ami egyébként rénszarvas)
cserébe kaptak Aliztól jó sok kávét :) nehogy álmosak legyenek. Fürdésnél én már nem is voltam jó Mifunak kellett bejönnie játszani.
Mikor megcsináltuk az ágyat ott kinn akart aludni, de hát mondtam neki nem lehet mert akkor csak te aludnál éjjel ők nem mert nem férnének el :) bár szegények igy sem aludtak sokat hideg volt nekik vastag takaróm nem volt:( Bocsi mégegyszer! Mi már megszoktuk a lakást de ők még nem!
Másnap reggel Aliz egy picit megszeppent mikor meglátta, hogy nem csak Anya van de aztán hamar felengedett. Két fiú között ülve reggelizett ő is virslit! Sőt a pelust Mifu cserélhette :)
Gyors öltözés (időnk nem sok volt) és lementünk a folyóhoz nagyon szép időt fogtunk ki!!!! Nekem hazakellett menni Alizal mert jött a hölgy játszani a kiscsajszival kb 1 órát volt majd ettünk és ismét útra keltünk.
Átszeltük a nagy dombot aminek a tetejére érve Aliz már aludt, de az idő olyan kevés volt hogy onnantól kezdve sietni kellett hogy elérjék a vonatot :(
Hamar elment ez az egy nap de nagyon örültünk, hogy itt voltak!!!!! Legközelebb talán lesz több időnk!
Képeket még nem tudok felrakni de ha Zoltántól megkapom akkor bepótolom :)
Egy újabb aranyos mondat Aliztól! Nem találta az egyik játékát: -Nyugi, nyugi Alizka meglesz!!!!!!!!
Apa mielőtt indult volna dolgozni Aliz odament: - Nem mész!!! Maradsz!
A tegnapi sétánkról Alizal viszont teszek fel pár képet:
- Bölcsi (20)
- Fejlődés (88)
- Mindenféle (76)
- Mindennapok (157)
2010. november 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
1 megjegyzés:
legközelebb megyünk nyáron is és jó megmásszuk az összes hegyet, na meg cardiff baybe lemegyünk!:) köszi a tortát, nagyon finom volt! az utolsó kép haláli!:))
Megjegyzés küldése