2010. október 21., csütörtök

Édesapám

Sosem írtam itt Papa betegségéről, de ennek ellenére kb 2 éve küzdött a rák ellen. Mikor megtudtuk Alíz még a pocimban volt és velem közölte az orvos előszőr nagyon nehéz pillanat volt :( főleg Apunak is elmondani. Nem volt elég, hogy úgy kelt fel nem tud beszélni mert gégemetszést csináltak, de még ezt is közölni kellett vele!
De aztán hamar talpraállt a sugárkezelés mellékhatásai ellenére. Igazán jól viselte pedig nem lehetett könnyű feldolgozni mindezt...!
Beköltöztek Veszprémbe így napi szinten találkozhatott az unokájával. Alíz sosem hátrált meg tőle sőt kihasználva, hogy Papa nem tud rászolni mindig rosszalkodott ha ő figyelt rá :) Sokszor elvitte sétálni Alizt. Volt, hogy 3 órát aludt a kocsiba, de a Papa türelmesen kivárta leült egy padra vagy tologatta, de nem hozta fel nehogy felkeljen!
Idén júniusban kiköltöztünk Angliába Apához. Mikor elmentünk még jól érezte magát annak ellenére, hogy elötte műtötték. Ezután lassan romlani kezdett az állapota. Sokáig bent volt a korházba. Így két hete úgy döntöttünk hazautazunk 3 hétre Alízal. Nagyon örülök, hogy ezt a lépést megtettük mert decemberi hazaútnál már késő lett volna :(
Hazaérkezésünk után két nappal rohamosan romlott az állapota.... mintha csak az adott volna neki erőt eddig elviselni a hatalmas fájdalmat, hogy láthassa még egyszer az unokáját!!!!!!!
Ma délután 3 nap kóma után meghalt :(

NAGYON SZERETTELEK és SZERETLEK APU!!!!!!!!!
Voltak köztünk surlódások, de senki sem tökéletes!!! Mindenkinek meg kell bocsájtani egyszer!!!!



"Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment.
Mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiálltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek!"

---------------------------------------------


"Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.Ötvenegy
évet égtél, te parányi,
te vézna testbe ágyalt szeretet :
hogy higgyem el, hogy lángjaid kihűltek,
és ellebbent könnyű leheleted?"

------------------------------------------             

6 megjegyzés:

zoltanne írta...

Anett! Ez nagyon szép volt!
Fájdalmatokban mi is osztozunk!
:(((

AndiLeila írta...

:(((
Szépen megfogalmaztad!!
Részvétem az egész Családnak!!

BeneKaland írta...

"A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan."


"Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta."

Részvétünk teljes szívünkből!

Cathy írta...

Őszinte részvétem az egész családnak!

Unknown írta...

Köszönöm, hogy ilyen szépen megemlékeztél az édesapádról.

Adrienn írta...

Nagyon megörvendeztettétek Alízzal, a papa utolsó, nehéz küzdelmét!

A szíved nyugodt lehet, ezzel minden súrlódás, sérelem, békésen helyrekerült

mazsibazsi

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése