2010. október 19., kedd

Cupp

Most olvastam Leila blogját ahol Anyukája többek között a pusziról is írt. Eszembe jutott Alíz hogyan is éri el, hogy kapjon puszit :)
Régebben már írtam, hogy a plüss dobálásról úgy szoktattuk le, hogy mindig mondtuk fáj neki ne dobáld inkább puszild meg. Na hát azóta Alíz is ha megüti magát egyből fáj, fáj.... de persze ha sehol nem üti meg magát csak egyszerűen puszit akar akkor is jön és teljesen komolyan szinte lebiggyesztett szájjal mondja! Igazi kis színésznő :)
Pár napja állt Mamáéknál a széken (ott voltam mellette) és egy picit megcsúszott a lába és mondta: megijedtem!!! Én meg jól megpuszillgattam. Így most összekötötte ezt a szót is a puszival :)
Most ha szeretgetés kell jön, hogy Anya megijedtem!!! Én kérdem mitől, hol? Ő meg mutatja a kis lábát, pociját....
Mai napig nagyon szeret hozzám bújni (főleg a hasamhoz) és imádja ha közbe simogatom puszilgatom :)
De talán én még Alíznál is jobban szeretem ezt :) főleg mikor elalvásnál jól hozzám bújik és ő simogat engem!!!

Ezek olyan csodálatos percek amiket igazán leirni nem is lehet, megérteni is csak akkor ha átélte már az ember!

2 megjegyzés:

AndiLeila írta...

Ugye milyen jó érzés??
Puszi

Anett írta...

Igen tényleg az!!!! :)

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése