2011. március 2., szerda

Sokminden :) és egy észrevétel a végére!!

Előszőr is a hal imádatról :)
Eddig is nagyon szerette, de most legutóbb elmentünk vásárolni és hazáig ő hozta a fagyasztott halat :) senkinek nem adta oda!!!
Hazaérkezés után kérdeztem ebédel-e? Akkor még nem hal volt, de ő azt akart enni. Lebeszélni sem tudtam róla így gyors gondolkodás majd eszembe jutott hogy van itthon olajos tonhalunk. Pároltam hozzá brokkolit és ez volt az ebédje. Megkostoltam nagyon fini volt :)  Másnap megsütöttem a halat, vacsira is azt kért. Nem volt meglepő :D

Valamelyik nap sütöttem poharast. Délután gondoltam eszek belőle. Elővettem, Alíz észrevétlenül ott termett mellettem és így szólt:
-Kérek abból egy szeletet!!!!!!  (Számomra ez egy nagyon szép mondat volt :D)
 Másik:
-Kiöntöttem a gabonát a tányéjba, kéjek bele tejet!!!!!
Tényleg kiöntötte csak nem a tányérba hanem egy műanyag tálba amit talált :D

Játszóteret is látogatjuk mindig még ha rossz az idő akkor is. Ilyenkor megnézzük miért is nem lehet ott játszani :) Így mostmár ha azt mondom neki menni kell (még azért hideg van sokat nem lehetünk ott) akkor nincs az hogy nem akarok vagy nem megyek hanem mindig jön, elköszön a játékoktól :) mert tudja úgy is megyünk legközelebb is!!!!  (Nálunk ez vált be)

Orrszívás: Mondom neki, gyere szívjuk ki a nózid! Válasz: Nem kell!!!! Mondom jó téged fog zavarni!
Válasz: Alízkát nem zavarja, Anyát zavarja!!!!     És milyen igazat mondott :D :D

Így szól: -Alízka éhes!!! Mondom jó mindjárt csinálok szendvicset! Válasz: AZONNAL!!!!!

Ki akart venni egy kanalat de nem érte el. Majd így szól: -Kér Alízka képzeld el!!!

Valamit talál a lakásba a földön pl. szösz stb. ezt mondja: -Ne vedd a szádba!!!!        És már viszi a kukába kidobni!

Egy kiadós eső utáni séta közben találtunk egy XXL-es pocsolyát. Még szerencse hogy volt nálam váltó nadrág Alíznak :)


 Csak úgy :





A végére pár mondat, de nem Alízról!
Egyik délután elmentünk a játszótérre. Már kezdett lemenni a nap így elég hűvös lett. (Amúgy sem volt nagyon meleg) Jó pár gyerek volt ott kb 3-7 évesig, de szülő sehol!!! Ez még annyira nem is háboritott fel mert tavaly már sokszor tapasztaltuk ezt :(  Viszont mindegyiken egy vékony pulcsi, a derekuk kint....hintázás közbe kettő fiú odajött hozzánk a kisebbik nem volt 3-nál több, az orrából vastag zöld... folyt bele a szájába és annyira fázott hogy egész testében remegett :( :( és ez csak egy példa!!!
Sokszor láttam a télen is hogy reggel szoknyába vagy csak pulcsiba sétálnak az iskolába a gyerekek a kb  0 fokba!!!!
Sajnos a sapkát is legtöbbször mellőzik, az orrszívást meg szerintem nem is ismerik :S
Tudom hogy ez itt elfogadott, de én nem tudom megszokni és elfogadni!!!!!!!!

3 megjegyzés:

zoltanne írta...

Nagyon ügyes vagy Aliz, és már milyen nagylány vagy!!!
Borzasztó, amit írsz Anett a gyerekekről, hát szülők "ezek"!!?

AndiLeila írta...

Ügyesen és szépen beszél Aliz!!

Gyerekek jaj ne is mondd!!
Sajnos nem vagyunk egyformák,mi a széltől is óvjuk Őket,látod mások meg.....

Adrienn írta...

A játszóteres szülőkről én is írtam már, bár azokat itthon találtam!!!
Szerencse, hogy nagyon sokan vannak, akik úgy gondolkodnak, mint Te! Alíz minden lehetőséget megkap a fejlődéshez, és ezt meg is hálálja! Azok a tündéri mondatok, hogy lejegyezted őket, megmarad az "utókornak":)))

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése