2012. március 8., csütörtök

Javulunk!!!!

VÉGRE!!!
Szerda reggel még 38,5 fokos lázzal kelt. (7. napja volt láza) Úgy voltam ha délután is magasabb lesz neki felhívom az orvost, mert antibiotikum miatt már jobban kellene lennie....de szerencsére erre nem volt szükség. Ma még jobban van. Igazi kis rosszcsont volt végre!!! Köhögése elég csúnya, de azért alakul az is. Étvágya is kezd jobb lenni. Viszont a két szeme alatt estére bevörösödött :( Most nem tudom, hogy az allergiája lesz a bűnös vagy a szeme lesz beteg...Ááááá!!!

Hétfőn reggel szerettem volna levágni a körmét. Nem engedte. Mondtam neki, hogy szólok a doktornéninek és ő fogja levágni ha benőnek (persze nem hatotta meg)....akkor túl is tettük magunkat ezen, majd délután elmentünk az orvoshoz. Hazaértünk Alíz felháborodva ezt mondja nekem: Anya nincs is a Doktornéninek körömcsipesze!!! Akkor meg miért mondtad??? :D

Fésülködik..végez. Na akkor most már csini is vagyok!!! (közben a hajába markolt)

Egy ideje nagyon szeretne egy igazi, kutyust, cicust. Mondtam neki, hogy annak még nincs itt az ideje, de virágról lehet szó...Apa egyik délután meglepte pár virág maggal, meg bab maggal (utóbbi hamar kibújik ami azért elég fontos szempont még :D ) Boldogan el is ültették....Azóta mindig gondoskodik róluk. És ennek köszönhetően el is kezdtek kibújni :) Nagy volt a boldogság!!!! Nőnapra is virágot kapott! Gondosan egymás közelébe raktak mind a 3 növényt!!

Facebookon már fent van, de ide is feltöltök két képet :

Reggeli hajmosás. Ez volt az első, hogy nem pancsi közben mostam meg neki, hanem a kád fölé hajolva. Jól viselte.

Spar...és a mostanság elmaradhatatlan szoknya. Mivel hideg van, most még a nadrágok felett hordja :D

1 megjegyzés:

Becsi írta...

Örülök,h jobban vagytok végre:) Remélem most már teljesen elmúlik ez a betgség!:)
Jah, és nagyon tetszik ez a tavaszi, vidám blogháttered is:)

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése