2011. augusztus 25., csütörtök

Vegyes

Azt hiszem most már biztosra mondhatom, hogy teljesen elhagytuk a pelust :) :)

Egy jó ideje csak éjjelre használtuk mert néha volt egy kevés pisi, de egy hete már rá sem rakom.
Soha nem "pakoltam" Alízt bilire este hogy akkor most pisilj nehogy becsurogjon éjjel, (nem vagyok a híve ennek a módszernek) lehet ezért is tartott ilyen sokáig elhagyni, de nem baj, hisz élete során sokkal többet lesz nélküle mint vele :D Reggel nagyon jól bírja, akár 20-30 perc is eltelik mire megy a bilire.
Mostanság viszont a wc-t nem használja. Ok nagyon egyszerű. A bilire egyedül is rá tud ülni míg a wc-re nem :D

Mindig is szeretett segíteni. Újdonság hogy az ágyát este egyedül húzza ki, kis segítséggel ráteríti a lepedőt, reggel leveszi az ágyneműt és betolja az ágyat.

Tegnap végre megkapta a bárányhimlő második oltást. Ma este lázas lett, remélem csak ettől....

Bölcsi
A kezdeti rossz élmények ellenére úgy látom tetszik neki.
Most már jól eljátszik a társaival. Mindig mesél délután, mi is volt....
Sosem volt olyan aki túlzottan féltené mástól ami nála van, vagy játszik vele, de a bölcsi hatására most jelen pillanatban teljesen eltűnt a féltés :)
Bevásárlóközpontban beleült egy autóba aminek két kormánya van. Kétszer is beszálltak mellé, reklamálás helyett jól eljátszottak egymással.

Vannak pillanatok mikor kis szégyenlős kislánnyá válik ilyenkor bújik a lábamhoz. Olyan kis édes!!

2 megjegyzés:

Boricsné B. Ildikó írta...

Szia!

De jó hírek! Ügyik vagytok a szobatisztasággal s nagyon jó, hogy tetszik Alíznak a bölcsi!Remélem, hogy hamar elmúlik a láza!

Boricsné B. Ildikó írta...

www.kicsibianka.blogspot.com az új blogom! nem boldogultam a freeblog beállításokkal! Üdv a csajoknak, hogy ha felmész a tanyára! Engem nem enged be a rendszer valamiért!De nem adom fel:-)))

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése