2011. augusztus 19., péntek

Ez a hét...

Egy kis náthával indítottuk a hetet, ezért nem ment bölcsibe 3 napig. Szerencsére nem rázódott ki és jól elvolt csütörtökön. Már kezdi a kis társainak a nevét megjegyezni.

Ha sétálunk ha itthon vagyunk legtöbb esetben alig jutok szóhoz mellette :) nagyon szeretem mikor csak mondja és mondja a magáét.
Valamelyik este készültünk a pancsira ezt mondta nekem: -Anya nem akarok fürödni csak veled játszani bent a szobában EGÉSZ NAP!!!! :( Ebben a mondatban minden benne volt amit most érez, hogy bölcsis lett én meg dolgozom!!!

Sok könyve van, mindegyiket tudja miről szól. Eddig mi meséltük neki, most már sokszor ő nekünk :)  Felvettem mikor a Mese az 5 cumiról könyvet "olvassa", de elég messze volt meg a másik szobában ment a tv :( így maximumra kell állítani a hangerőt hogy lehessen hallani.


Van még egy videó amit jobban lehet hallani :) Itt mutatja nekem a kártyáit:


A bölcsi hatására kezdi megszeretni a motorozást. Túl sokat most sem megy vele, de már futni kell utána :D

Hátizsákosan:
Előkerestem a kameránkat. Készítettem vele képeket, sajnos sötétedett így nem lett a legjobb :( Ki akartam világosítani őket mielőtt felrakom, de nem volt hozzá időm-kedvem. Azért így is jók lettek :)








3 megjegyzés:

Évi írta...

Nagyon jók a képek, tök aranyos...Hát igen a bölcsi a motorosok világa :)
Szép vagy Alíz nagyon! puszi

zoltanne írta...

Nagyon édes, kis szövegláda :) A képek szuperek! Puszi

Adrienn írta...

Nagyon jók!!
Főleg a kártyás, mert azt hallani! Milyen nagy a szókincse! Olyan választékosan beszél. Ahogy a könyvet és a kártyákat fogja, látszik, hogy semmi "rombolási hajlam" nincs benne!!:))
Kár, hogy a képeket nem javítod ki, mert nagyon jó kis sorozat..
Látom, a haját már engedi cicomázni. Jól is áll neki!
Köszi Alíz! A mai napom jól indul!))))

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése