2011. július 23., szombat

Churchill kutyus

Úgy gondolom ideje említést tennem Alíz kedvenc kutyusáról :)
A név választás nem véletlen, de mivel ezt mások nem tudják igencsak meglepődnek mikor kérdezik Alízt: -Hogy hívják a kutyusodat? Ő büszkén mondja Churchill :D
Leginkább az idős nénik bácsik kérdezik a liftben és gondolom ők más  valakire gondolnak mint akiről Alíz kutyusa a nevét kapta.
Mikor kint éltünk Walesben a tv-ben mindig látott egy kutyust akinek nem kis múltja van már :) ITT olvashattok róla.
Nagyon megszerette, mindig várta mikor lesz.....
Hazaérkezésünk alkalmával Szilvi meglepte egy hasonló plüssel. Hatalmas volt az öröm. Rengeteg  kutyusa van, de a kedvenc még mindig egy,de lehet csak a mai napig???? Ugyanis Zirci látogatáson Zsaninál talált egy hasonlót csak kisebbet. A neve PICI CHURCHILL lett :)
Egy pusziért és egy bujciért meg is kapta  Zsanitól. Így mindenki jól járt! :P
KÖSZI még egyszer!!!

Alíz két kutyusa:

És a már említett "igazi" Churchill:


3 megjegyzés:

Évi írta...

Hát ez nagyon aranyos!
Nekem is van egy hasonló kutyusom, egy barátnőmtől kaptam és én is nagyon szeretem :)

írta...

el tudom képzelni az emberek arcát, amikor Alíz rávágja, hogy Churchill!:)))

Anett írta...

Igen számomra elég vicces pillanatok :)

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése