Egyre többet sétál Alíz amit én nagyon szeretek. Van hogy délután semmi extrát nem csinálunk csak sétálgatunk, beszélgetünk, énekelgetünk. A mai is így telt.
Íme pár kép:
Levittük a vau kocsiját amit mint mindig kb 5 perc után én vittem végig :)
A házunkhoz közeli lépcső amit ritkán hagyunk ki. :
Séta végén egy kis pihenés. El is bambult valamin :
Jókedv:
- Bölcsi (20)
- Fejlődés (88)
- Mindenféle (76)
- Mindennapok (157)
2011. április 15., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me

- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
3 megjegyzés:
Én is nagyon fontosnak vélem, ezeket a meghitt sétákat! Annyi minden látni -és beszélgetni való merül fel, és olyan szoros kapocs jön létre (itt is!)
A legjobban azt szeretem, ha olyan helyeken járunk,ahol a szabadságérzete előjöhet, és megerősödhet! Ne kelljen korlátozni, fedezze fel a világot, ahogy neki tetszik!!!
Amikor jó idő van mi is mindig megyünk Benével, bár Ő séta helyett motorozik, énekel és mindent megszemlél :)
Nagyon ari Aliz!
Ez a bambulós kép haláli!!!:)))))))
Megjegyzés küldése