Hol is kezdejem....talán ott kellene mikor megszülettem :)
2009 február 16-án halnali 2:10-perckor érkeztem meg anya szerint elég hamar és bár nem kellemes érzés Ő szerinte a szülés mégis a legboldogabb napnak emliti. Nem is értem miért :D
5 napig voltunk a korházban mert sajnos egy picit besárgultam igy kék fény alatt voltam 2 napig. De szerncsére más problémánk nem volt.
Anya szerint elég mozgékony vagyok mindent minél hamarabb meg akarok tanulni igy már 5 hónaposan kúsztam majd rá kb 3 hétre jött a mászás és 6 hónaposan felálltam egyedül persze kapaszkodva,de nekem ez sem volt elég 7 hónaposan ugy kezdtem el "sétálni" hogy amit csak értem a lakásban toltam magam előtt. Majd 10,5 hónaposan megtettem első önálló lépéseimet,de igazán 1 évesen indultam el.
Januárban sajnos 4 hónapra ketten maradtunk anyával mert apa kiment messzi Angliába munkát keresni. Nagyon nehéz volt mindhármunknak ez az időszak,de szerencsére eltelt Apa is hamar talált kinn állást igy június 04-én kijöttünk anyával mi is és most itt élünk Wales-be. Persze a mamáék NAGYON hiányoznak,de év végén megyünk haza két hétre hozzájuk.
Kezdésnek azt hiszem ennyi :)
- Bölcsi (20)
- Fejlődés (88)
- Mindenféle (76)
- Mindennapok (157)
2010. augusztus 29., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése