2010. augusztus 29., vasárnap

Család

Június 04-én kiutaztunk Apa után Angliába amit már nagyon vártunk mert nehéz volt nélküle 4 hónapig viszont azon a napon a család többi tagjától kellett elválni! Ami nekik talán nehezebb volt mint nekünk hisz most nem láthatják Alizt.

Egy pár szót irok a közeli családtagokról:

Dédimama: Apa nagymamája! Nem lakott sajnos nagyon közel hozzánk,de amikor csak tudtunk mentünk hozzá. Szeretünk nála lenni, és mindig olyan finomakat süt főz nekünk mikor megyünk hiába mondjuk,hogy nem kell inkább pihenjen!

Kata: Apa huga! Hát ő sem volt sajnos közel hozzánk Pesten van,de ahogy tudtunk vele is találkoztunk. Katát annyira nem ismeri Aliz,de reméljük hamar kijön hozzánk látogatóba :) és akkor bebótoljuk!


Mama,Papa: Anya szülei! Velük volt a legtöbbet Aliz! Ők is Veszprémben laknak igy szinte minden nap mentünk fel. Sokszor vigyáztak Alizra, Papa el is vitte sétálni. Szeretett velük lenni Aliz.

Ha nem jövünk ki már egyszer kétszer bizti aludt volna ott egyedül Aliz :)

Talán nekik volt a legroszabb az elválás a kisunokájuktól. Hisz minden nap ott totyorgott a lábuk alatt, rosszalkodott :)


Szilvi: Anya nővére! Vele is sokat találkozott Aliz és sokszor vigyázott rá. Jól elvoltak! Ha minden igaz jön ki hozzánk nem csak látogatóba! Igy ő neki már nem kell sokáig nélkülöznie Alizt

0 megjegyzés:

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése