2012. január 21., szombat

Szótagolás

Eddig sosem jutott eszembe, hogy gyakorolhatnánk, egészen a mai napig :)

Vásároltam, mikor nagyon olcsón megláttam EZT a könyvet. Mivel szereti a "fejtörő" feladványokat  gondolkodás nélkül megvettem.
Ebben van egy olyan feladat mikor a kép alapján meg kell nevezni amit lát majd el kell szótagolni és annyit tapsolni amennyi szótagból áll a szó. Nagyon hamar rájött a lényegére :) Délután találomra mondtunk szavakat és ügyesen szótagolta. A taps nem mindig ment, de most nem is ez a lényeg....

Egyre jobban megy neki a kösd össze a párokat....vagy van pár kép pl. alma, körte,dió,alma,körte és az utolsót neki kell kitalálni!

Hamar elfárad így sokáig nem köti le, de egy kis pihenés után hozza ismét!!

Aki még nem próbált ilyen fejlesztő könyvecskét annak csak ajánlani tudom!!!!

5 megjegyzés:

Adrienn írta...

A szótagolás, fantasztikus!!! A mondókák is ezen alapulnak, de még nem jutott eszembe, hogy mit lehet még kezdeni velük!:))
Én is szeretem az ilyen könyveket. A "minden napra 1 játék" oldalon is, lelehet tölteni hasonlóakat!

Évi írta...

Tök jó ez a könyv...ügyes Aliz.
Én memóriakártyát vettem, és a felére csökkentettem, annyi még leköti, és nagyon szereti párosítani, hogy ki kinek a barátja :)
Majd kipróbáljuk ezt a könyvet, ügyik vagytok!

Mártika naplója írta...

Nagyon ügyes leányzó! :)
Nekünk is megvan a könyvecske és nekem is a szótagolás volt, amitől leginkább lehidaltam. Mintha ilyen korban ez még természetes lenne... Vagy a mondókáknak, daloknak köszönhető? Sokkal többre képesek a gyerekek, mint hittem volna. :) Édes, szépséges, aranyos kis zsenik!

Boricsné B. Ildikó írta...

De ügyes:)!Meghiszem azt, hogy büszke vagy rá!

Pancsi írta...

Nagyon-nagyon ügyes nagylány! Nálunk a memória kártya a nyerő. :)

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése