2012. január 2., hétfő

Munkás napok

Karácsony után nagyon szeretett volna bölcsibe menni. Többek között azért is mert hétvégére esett az ünnep és azt gondolta mint mindig most jönnek a hétköznapok. De hamar beleszokott a jóba....hogy együtt a család, senki nem dolgozik.
Tegnap reggel mondtam neki, hogy ma bizony reggel már mennünk kell, határozott választ kaptam rá : NEM!!!!
Majd egész nap extra Anyás volt. Mindent csak velem...ölelgetett, ha nem ért éppen fel akkor a lábamat ölelgette :) édes volt!!!

Azért remélem hamar visszarázódunk a hétköznapokba mind a ketten!!!

Most, hogy a tél miatt nem tudunk túl sokat a levegőn lenni a szerepjátékai egyre összetettebbek. Leginkább főz-vagy bevásárol.
Főzésnél annak ellenére hogy elég sok mindene van a fél konyhát kipakolja :D megterít leülünk és mindennel kiszolgál. Vagy csak süt valamit és végig kínál mindenkit, hogy szeretné-e megkóstolni.
Bevásárlásnál a lépcsőház a bolt :)
Fantáziájával sincsen hiány. Tegnap például odajött: -Anya találtam egy lufit nézd felfújom. (nem volt nála semmi) majd úgy tett mintha fújná fel, összekötözte és oda adta.
Mesefigurák is szoktunk lenni. Utoljára Tom és Jerry lettünk.

Utazásnál nagyon jól felismeri már a dolgokat és jól le is kötik. Sosem volt játék a kezében az autóban ( nem vagyok híve) inkább énekelünk és felfedezzük a tájat, falvakat, városokat!!!

2 megjegyzés:

Adrienn írta...

Már meg sem lepődöm Alíz játékain!!:)) És ezek csak fejlődni fognak, és fejlesztik a kreativitását és képzelőerejét, és boldog pillanatokat okoz Nektek!:))
Remélem, a bölcsi nem fogja megviselni, hamar visszazökken majd! Bár gyakran a felnőtteknek is milyen nehéz, szabadság után, újra menni "dolgozóba"!:))

Évi írta...

Bene szívesen ment bölcsibe ma, remélem kitart. A szerepjátékokkal hasonlóan vagyunk, Ő is főz általában...:)
Az autóban mi is ezt csináljuk, úgy látszik hasonlóan gondolkozunk :)
A héten szülinap, remélem tali...majd beszélünk, puszi

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése