...és megyek vissza dolgozni!Alízal minden nap beszélünk erről egy picit, így talán nem fogja annyira megviselni, hogy nem leszek vele egész nap.
Szeptemberig Mamával-Szilvivel lesz itthon, majd kezdjük a bölcsit. (elvileg)
Elég nyugodt kislánynak mondható aki inkább enged ha a másik nem...ennek ellenére a játszótéren egyre inkább azt látom, mikor játszik több gyerekkel, hogy "irányít" ezt úgy értem, hogy nem marad a háttérben hanem elmondja mit akar, hívja a többieket magával stb...
Egy példa. Két vele egykorú kisfiú, kislánnyal játszott, majd ezt mondta nekik: -Gyertek sétáljunk :) és körbe mentek hárman a játszótéren, és amit megfogott Alíz utána ők is. Nagyon aranyosak voltak.
A hirtelen fellépő "dühkitöréseit" már elég jól lehet kezelni. Ha ilyen van, megvárom az első "robbanást" amikor úgy sem hall semmit, majd szólok neki nyugodtan, hogy figyeljen rám (ilyenkor már abba is marad a hiszti) és megbeszéljük a dolgokat, főleg hogy inkább mondja el miért mérges, mi a gond, mert a sírásból nem értek, viszont ha elmondja tudok segíteni :)
Nálunk ez a módszer bevált, már többször szól, hogy segítsek, mert ez és ez nem megy neki, vagy mert kell neki....
A hosszú hétvégét Dédinél töltöttük. Alíz nagyon várta már, hisz ott akármikor kimehetett játszani, gyárthatta egész nap a sarat magának, virágokat locsolt, kutyussal játszott...és még sorolhatnám :)
Nagyon szeret ott lenni, kimozdulni a "betondzsungelból" de azért hazajönni is jó utána.
Tegnap kapott Mamától egy kutyusos hátizsákot, amit már régóta szeretett volna.Most mindenhova visszük magunkkal, és mindenfélét játszik vele :) megeteti, rak bele pénzt-ragasztót, kap inni...stb
Vettem fel egy videót amin olyan aranyosan beszél. Nagyon jól ragoz már...nem lett hosszú mert a telefonom lemerült közbe :(
Az új hátizsák:
- Bölcsi (20)
- Fejlődés (88)
- Mindenféle (76)
- Mindennapok (157)
2011. június 16., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
2 megjegyzés:
Nagyon aranyos a videó!! Nem mindent hallok jól, de a kutyuskáé, azt igen!!!
A hisztit, nagyon jól kezeled, de ez Alíz érdeme is:)))) Hogy ő ilyen, az meg megint a Tied!:))
Az is tetszik, ahogy folyamatosan készíted fel a változásra! Úgy, mint a hazautazáskor. Az is segítség volt neki, még, ha néha úgy is tűnt, hogy kicsit megviselte! Ha nem készítetted volna fel, nehezebben ment volna!
Én is így adagoltam Benének, és a mai napig így teszem ha változás közeleg, segít nekik az biztos...Jó a videó, és aranyos a hátizsák.
Tetszik a háttér is:)
Megjegyzés küldése