2011. június 5., vasárnap

Két bejegyzés a hétvégére

Vagy írhattam volna azt is, hogy "videó hétvége" ugyanis most kettőt is hoztam :)

Az elsőn olyat játszik, hogy éppen leesik a korlátról. Ezt mondja: -Jaj már megint dölök!!!!
Most nagyon figyelnem kell rá mikor ennél a korlátos vagy köteles mászókánál játszik mert elég gyorsan felmászik a tetejére, majd ott mondja nekem, hogy "Zsupsz" és elengedi magát. Ez azért van mert mikor még a kezdeti felmászásnál tartott így vettük le a tetejéről, most tanítom már neki, hogy visszafele is mászni kell :)
De ennek ellenére nagyon ügyes :D


Másik videó. Amin énekel+halandzsázik, de meg nem áll egy percre sem. Amíg lent vagyunk általában ilyen aktív és ezért nem lehet fotózni sem!!!


Most úgy tűnik az időnkénti bogár "félsz" kezd elfelejtődni. Minden bogarat jól megvizsgálunk, ha úgy látjuk bajban van akkor megfogjuk és elvisszük valami biztonságosabb helyre stb...
Tegnap felmászott (segítségemmel) a fára, leült és nézte ahogy mászkálnak mellette-rajta a hangyák.
Visszagondolva, szerintem miattam kezdett el félni tőlük. :( Egy alkalom miatt!!!!! Erdei sétán fel akart ülni egy lebetonozott kútnak a tetejére, ami tele volt nagyon, nagyon pici piros bogarakkal. Én meg hirtelen mondtam neki ne ülj fel mert tele van bogarakkal és rád másznak!!!! Gondolom a hangsúly is olyan lehetett amitől ő úgy gondolta tartani kell a bogaraktól!!!!!
Mérges vagyok magamra, de talán még helyrehozható.....egyben érdekes is, hogy egy alkalom amire talán később mi nem is emlékszünk a gyerekben mégis mekkora nyomot tud hagyni!

1 megjegyzés:

Adrienn írta...

Jó, hogy feltetted a videókat! Nagyon vidám, mozgékony! Látszik,hogy jól érzi magát a bőrében!:)))
A bogár dologgal igazad volt! De szerintem korrigálható!
Sajnos, nekem is nehéz volt a félelmekkel bánni, mert magam is félek!:)))
Te tudod, hogy mit akarsz megtanítani Alíznak, így menni is fog!!

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése