Mindig is bújós érzéseit kimondó kislány volt Alíz, de mostanság még intenzívebben kimondja, mutatja aktuális érzéseit.
Van mikor odafut (minden előzmény nélkül) átölel ahol hirtelen tud és mondja: Jaj Anya én annyira szeretlek téged!!!
Játék közbe mikor eszébe jut odajön megsimizi az arcom, kezem....megkérdezi: Jólesik Anya? Mondom igen!! Válasz: Nekem is!!!
Ma este olvastam egy cikket az újságban. Földön ültem a szobában. Odajön átöleli a vállam: Anya jól érzed magad? Mondom igen kicsim csak fáradt vagyok!! Válasz: Akkor jó! (közben megsimizte a vállam)
Most hétvégén, hogy beteg volt mellette aludtam. Egyik este úgy aludt el hogy szorosan odahúzta a kezem, ráfeküdt és simizte!!!
Sokszor hív minket így: Anyácska, Apácska,
De persze van mikor a düh-harag is intenzívebb nála.....Ilyenkor amíg az az egy gondolat jár a fejébe nem is lehet vele beszélni, mert hajtja az igazát. Kell egy esetleg pár perc amíg látom, rajta a hajlandóságot. :)
2012. április 10., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése