2012. február 26., vasárnap

Egy kis enyhülés...

...és már alig vagyunk itthon :)
Hétköznap sajnos még mindig nem tudunk túl sok időt szabadban tölteni, mert mire hazaérek fél 5 :( de azért azt az egy órát is kihasználjuk.
Séta:
Játszótér:



Ma délelőtt Apa meglepett. Boltolni indultunk, de a Balatonra vitt le minket!
Egy fél órát sétáltunk a parton, de nagyon jó volt. Alíz teljesen feldobódott (imádja a Balatont) tetszett neki, hogy még jeges és kis "csatornákban" úszkálnak a kacsák :)





Farsang óta a legtöbb napon szoknyát kér a bölcsibe.


Úgy gondolom egy "félek" korszakhoz értünk. Nem sír,de látom az arcán mikor megrémül és ilyenkor mondja is, hogy Anya félek vagy megijedtem...
De olyan dolgok miatt ami számomra és eddig számára sem tűntek fel. Pl egy reklám vagy valami hang séta közben...de szerencsére mindig szól, és ilyenkor megkeressük a zajforrást vagy megbeszéljük!!!

0 megjegyzés:

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése