Kezdeném a legelejéről :)
Novemberben kapott egy kutyusos heverőt. Azóta nem kérte, hogy feküdjek mellé. Igaz kényelmesen el sem fértem volna :D
Eleinte leültem az ágya mellé a sötét szobába míg elaludt. Majd egyszer megsimizte a kezem : Anya te aludj csak a saját helyeden ;P Azóta egyszer éreztem úgy, hogy oda kell ülnöm mellé, de ismét édesen "elküldött" a másik ágyra!
A kutyusos heverő előtt sem mindig aludtam mellette...akkoriban még a mese közben is elpilledt.
Mostanság egy légtérben, de teljesen külön feküdtünk, (tv nélkül) és simán elaludt!!
Tegnap úgy alakult, hogy mikor jött az alvás ideje nekem még volt dolgom. ( annyira tudja már mikor kell lefeküdni. Szó nélkül pár perc késéssel jön. Olyankor abbahagyja a mese nézést, szól, hogy mossunk fogat, elmegy pisilni majd meseolvasás) . Így a szokásos rutin után adtam neki egy jó éjt puszit és kijöttem. Bementem a fürdőbe és vártam mikor jön utánam....de hiába!!! Mire kijöttem édesen szundikált!
Ezen felbuzdulva ma este is gondoltam kijövök. Annyit újítottam, hogy bekapcsoltam neki egy lámpát ami sötétben úgy nézett ki mintha sok-sok csillagot látnánk az égbolton, csak picibe. Mondtam neki, hogy ezek a csillagok elhozzák neki a nyugodt szép álmokat :D
Kimentem és vártam...... most sem jött ki!!!!
Azt hiszem el kell fogadnom, hogy egyre magabiztosabb és egy picit engednem kell a kezét....sok dolog simán menne neki egyedül CSAK hagynom kell!!!!
Olyan jó volt mikor szorosan hozzám bújva aludt el :) de persze el kell fogadni, hogy nagyon gyorsan fejlődik-változik és ez így van jól!!!!
2012. február 17., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
About Me
- Anett
- „ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
3 megjegyzés:
Nagyon ügyes már Alíz!
Valóban, kezd egyre önállóbb lenni,ami büszkeséggel tölt el,de emellett ott egy kis szúrás a szívünkben, hogy már ehhez sem kell a segítségümk :(
Bizony,gyorsan nőnek a kis csemetéink. De azért még jó pár évig lehetünk a támaszaik.
Nálunk még igényli a társaságunk alváskor, de van, hogy kiküld engem is.
Ügyes Alíz! valóban így van ez: az öröm mellett egy kis szúrásnyi fájdalom! De még jópárszor fognak a kis karok átölelni egy-egy éjjel (is)
Első lépések a távolodáshoz...jó értelemben! Viszont az önállóság, csak hasznára van Alíznak...csak nehéz, nekünk!:))) De nagyon jó arra gondolni, hogy ezt is jól csináltuk!! Itt az eredmény!!!
Megjegyzés küldése