2012. szeptember 14., péntek

Itt van az ősz....

....itt a vastagabb ruha ideje. Számomra nem a legkedveltebb évszak. Valahogy lehetne mindig tavasz, kellemes meleg :)  Alíz sem szereti a több ruha felvételét, de azért van ami jó ebben is!!




Az eső megérkezésével többet vagyunk délután a lakásban. Előkerültek a kreatív felszerelések. Olló, ragasztó, ceruza, foglalkoztató könyvek, festék....most újra új neki minden így képes nagyon sokáig ellenni velük.
A rajzolása sokat fejlődött :

Létra ami Apának készült

Szivárvány szintén Apának :)
Alul a zöld a fű, oldalt a kék a felhő, középen a szivárvány ami a sok szín keverékének eredménye.


Foglalkoztató könyv, melyben a feladat az volt, hogy Hello Kitty kesztyűjének kellett szemet,szájat rajzolni.

Jól felismerhető a két szem, szempilla, száj, nózi, két kezén tenyereket rajzolt, szája alatt a pocija köldökkel, alul lábacskák amik annyira nem látszanak :)


Közösen készített sárga katica:


Jól boldogul már a különbség keresős feladatokkal, vagy a keresd meg a párját, de a legtöbb esetben meg tudja különböztetni a számokat a betűktől is.
10 pici ujjával ügyesen tud számolni. Tudja mutatni és mondani, mennyien vagyunk éppen, mennyi dolgot lát.

Ovi még mindig jól telik. Sok mindent csinálnak ami tetszik Alíznak, és a kis Bogi barátnőjével is sokat játszik.
Tegnap voltak este fele nálunk az óvónénik. Csupa jót meséltek róla, és ismét kiemelték hogy szívesen kiáll mondókákat mondani a többieknek. Sőt tanított is egyet az egész csoportnak, beleértve az óvónéniket is, amit még a bölcsiben ismert meg :)

2 megjegyzés:

Évi írta...

Jajj hát nagyon ügyes Aliz, csak ámulok miket tud már alkotni!!!!

Adrienn írta...

Jó, hogy olyan sok mindennel tud játszani. Az, hogy ilyen kis okos,az anya érdeme is (meg az egész családé).Nem csodálom, hogy szeretik az oviban! Vidám, ügyes, okos, jó kislány, mint mióta megszületett!:)))

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése