Hétfőn megkezdtük az ovis napokat!!! Engem az első nap nagyon megviselt, de szerencsére Alíz jól érezte magát!!!
Kezdés előtti ismerkedős napra nem volt lehetőségünk mert beteg lett, így számára teljesen idegen gyerekek, felnőttek közé kellett bemennie.
Hétfőn átöltözésnél már megkezdte a barátkozást egy másik kislánnyal., neki is az volt az első reggele. Most úgy tűnik igazán jó kis barátnők lesznek.
Mind a két délután élménybeszámoló áradatot tartott Alíz. Nem is tudom ennyi játék, hogy fér bele egy napba :D
Az óvónénik is jókat mondanak róla. És ami igazán nagy dolog, hogy tegnap délelőtt verseket szavaltak és megkérte Vera néni Alízt, hogy mondjon valami verset Ő is. Először kicsit félve,de ügyesen kiállt a többi gyerek elé és ELMONDOTT EGY VERSET!!!!!
Bölcsi után sosem volt ennyi mondanivalója, valahogy ott nem volt ennyi játék-foglalkozás. Remélem szeretni fogja később is az ovit!!!!
Más változásokon is keresztül mentünk az elmúlt időkben. Először talán a
TEJCIT említeném, ami az elmúlt 3,5 évben rutin volt az esti elalvásnál. Másfél évig szopi, vége fele már babatej is és végül bolti tej. Sokszor már nem is ivott belőle egy-két kortynál többet, de akkor is kellett....majd jött ez a hasmenéses nyavalya, ami miatt nem ihatott. Két este egy picit szomorú volt, de beérte egy kevéske teával. Majd utána ezt leváltottuk vízre (nehogy éjjel jöjjenek a fogmanók, ha édeset iszik fogmosás után) és most már azt kér ha szomjas lenne alvás előtt!!!!
A másik az alig pár napja említett
CUMI. Ezt még azért nem 100% elhagyásként említeném, majd ha eltelik legalább egy hónap, de most úgy látom rajta nem hiányzik neki.
Úgy kezdődött, hogy egyik késő délután volt egy kis összetűzésünk. Nem volt hisztis, hanem hiába kértem nagyon sokszor nyugodtan tőle valamit, kinevetett és elfutkározott (nem szokott így viselkedni) Mikor egy picit csillapodott mondtam neki, hogy ennek következményei lesznek, hogy megértse a másik oldal milyen....mondtam ma este oda adod Anyának amit nagyon szeretsz és én nem adom csak holnap vissza.... Azonnali reakció: A cumit??? Mondom igen, legyen a cumi!! Egy picit elszomorodott, egyből lecsillapodott és hazamentünk. Otthon bemegy a szobájába és kérés nélkül hozta ki a cumiját. Oda adta, akkor egy picit görbült a szája, de hamar túl tette magát ezen. Este nem is említette.... Másnap sem kérte....így nem adtam vissza!
Azt hiszem, hogy hiába volt először szomorú már nem kell neki. Lelkileg megérett arra hogy nélküle aludjon.
Ez a két eset is azt bizonyítja, hogy vannak dolgok amik csak megszokásként vannak jelen az életében, és lelki megrázkódtatás nélkül képes megválni tőlük,de csak ilyen kis kizökkenéseknél derül ki mi is az....Azt hiszem valóban jól döntöttem amikor elhatároztam, hogy minden kis dolgát hagyom, hogy addig éljen velük amíg maga el nem hagyja!!!!!
