2011. december 14., szerda

Minden különleges napot várunk :)

Lehet akár Név-Szülinap, Mikulás, Karácsony nagy izgalommal várja Alíz. Nem kell ehhez az, hogy róla szóljon a nap persze az még jobb :) Pl. Szilvi névnapján már toporgott, mikor adhatja oda az ajándékot. Majd kis angyali arcocskával nézte ahogy kicsomagolja a Szilvi és hogy mennyire örül neki.
Szülinapomra kaptam tőle egy nagy plüss virágot. A mai napig ha eszébe jut odahozza : Anya Boldog Szülinapot és átölel!!!
Mikulás is nagy szerepet kapott még most is kérdezgeti, hogy kirakhatja-e a csizmáját.
Az idei Télapó alkalmával érte élete első csalódása :( Sok mindent kapott, kivéve KUTYUST!!!! Úgy gondoltuk karácsonyra kap majd, de ő nagyon várta most is (mint utólag kiderült).....6-án reggel kereste a csizmájában...mondtam majd a Jézuska lehet hoz. Látszott rajta a csalódás.... utána nem emlegette hanem egyszer nézett egy Télapós videót. Elpityeregte magát :S Mama kérdezte mi a baj? Válasz: Nem hozott a Mikulás nekem kutyuskát!!!
Karácsony a nagy nap most számára. Levelet írt Jézuskának már kettőt is :D Jó pár kívánsággal....
Szülinapjáról ha kérdezem el is mondja amit szeretne: Kutyus torta gyertyákkal amit ő maga fújhat majd el!!!!!!
Sok kedvence van, de idővel mindig csak a kutyuska marad :)

Szeretem, hogy annyira szeret adni mint kapni!!! Nem sír, hogy ő miért nem kapott (bár lehet lesz majd ilyen is) elfogadja és örül a másik örömének!!!!!!!!
Igazi kis Angyalka akit csak szeretni lehet!!!!!!!

2 megjegyzés:

Boricsné B. Ildikó írta...

Drága kis lélek Alíz!Ez biztosan azért van, mert Tőletek is látta, hogy örömmel ajándékoztok meg másokat!

Évi írta...

Mi is, mi is, várjuk a jézuskát, a szülinapunk, ahogy Bene emlegeti...
Nagyon édes Aliz!

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése