2011. december 4., vasárnap

Dédinél...

....voltunk a hétvégén. Alíz nagy izgalommal várta a reggelt. Szeret ott lenni, Dédi mindig sok finomságot készít nekünk, akkor mehet ki az udvarra mikor szeretne és végül, de nem utolsó sorban van egy igazi kutyus :)
Szombaton még elég hideg volt így csak egy picit voltunk kint, segített Apának gyújtóst vágni, majd együtt befűtöttek (nagyon szereti) A vasárnap viszont kegyes volt hozzánk, kisütött a nap és még az idő is kellemes volt. Ezt kihasználva reggel már ki is mentünk.
Kezdtük a tyúkok köszöntésével, majd a kutyushoz mentünk végül ültettünk virágot meg "főztünk". Nagyon hamar elment az idő és már indulni kellett haza :(
De hamarosan újra megyünk!!!!


Kb egy hete mindent kérdez. Eddig is volt ez, de most a hangsúlyozáson van a lényeg. Annyira édesen mondja, hogy minden alkalommal puszilgatni szeretném :)
Készült egy videó amin azt szerettem volna megörökíteni ahogy énekelt a tyúkoknak ők meg válaszoltak, de mire elindítottam a telefont abbahagyta, viszont volt egy kérdése. Itt kevésbé hangsúlyoz, sokkal vékonyabb szokott lenni a hangja, de így is édes!!!!
Kis rózsaszín hóemberke ebben a ruciban, de legalább nem fázott :P



Egy kreatív kép:
És egy "jaj Anya ne már" fotó :D :
Így lehet télen homokozni :

3 megjegyzés:

Évi írta...

A ne már fotó nagyon tetszik!!!
Jó lehetett, örülök, hogy elmentetek.
Benének is volt egy hangsúlyos "miért" korszaka, de azt leírni és utánozni nem lehet :)

Adrienn írta...

Milyen boldog lehetett a dédi is!!!!:) Jó inger-gazdag környezet Alíznak!! Minden van, ami csak érdekes lehet! És persze hogy kérdez!!! :)))

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Annyira cuki ez az Aliz,kis edes,telen is lehet am homokozni,mi is szoktunk,foleg hoval vegyitve.A dedinel szereti a kiscsaj,nekunk is van 2 dedink es imadjak a lanyok.puszika

About Me

Fotóm
Anett
„ …meg kell tanulunk, hogy a nevelés fő célja a gyermek kiszabadítása a gyerekszobából. A nevelés nem lehet más, mint az út, amely a gyerekszobából ki-és – bármily fájdalmas legyen is ez a mi számunkra – a szülőktől elvezet. Csak azok a szülők, akik ezt az utat – amely a gyermek számára talán még nehezebb – lehetőleg megkönnyítik, remélhetik, hogy ha gyermekeik felnőnek, ismét találkoznak velük, persze nem mint engedelmes alattvalókkal, hanem mint egyenrangú barátokkal.” (Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája)
Teljes profil megtekintése